Azt hiszem, mindenkinek nagy szüksége volt erre a négy nap pihenőre. Nem kell reggelente sürgetni a gyerekeket, nem kell türelmetlenül a kocsiban várakozni, hogy túljussunk a körforgalmon, nincs a "mindjárt elkések" érzés. A sok feszültség átadhatta helyét a nyugalomnak, a feltöltődésnek családi és baráti körben, hogy hétfőn kipihenten, a korábbinál nagyobb lelkesedéssel és munkakedvvel vethessük bele magunkat ismét a hétköznapokba. (Már akinek nem adatik meg az őszi szünet.)
Mi, Nagykovácsiak abban a kiváltságos helyzetben vagyunk, hogy a pihenőnapjainkat olyan helyen tölthetjük, ahova más kirándulni jár. Nekünk elég, ha kiülünk a teraszunkra, vagy elmegyünk egyet sétálni a közeli erdőbe. A rohanó mindennapokban eszünkbe se jut, hogy mindezért hálát adjunk, de talán ezeken a csendesebb szabadnapokon nem fogunk megfeledkezni erről sem.

"Lám-lám, milyen szépséges is tud lenni ez a világ, csak az a baj, hogy az ember ritkán néz fel". (Halász Margit)