KiszelKati.hu

Államalapító Szent István király ünnepe

Tisztelt Megjelentek, Kedves nagykovácsiak!

Önökre nézek, és a legerősebb érzés, ami elfog, hogy itt állunk államalapításunk ünnepén, és ezeréves történelmünk kérdése ma is ugyanaz, mint ezer évvel ezelőtt:

Engedelmesség vagy lázadás?

Kelet vagy nyugat? István vagy Koppány?

Két tűz között állunk. Most is.

És ez a szembesülés nyugtalanító 2022. augusztus 20-án!

KÉT TŰZ KÖZÖTT ugyanis csak KÉT út áll előttünk. Mindössze KETTŐ!

KÉT TŰZ KÖZÖTT csak KÉTFÉLE állásfoglalás lehetséges. Mindössze KETTŐ! Engedelmesség vagy lázadás.

Engedelmeskedünk, de már azt sem tudjuk, miért és kinek; lázadunk, de már azt sem tudjuk, miért és ki ellen. Vagy a kényszerítők vagy a kényszerítettek falkája fogad be.

NEM! Mi nem így képzeltük el a rendet!

A gondolkodás szabadsága a létünk alapja. A gondolkodás szabadsága a szabadságunk alapja.

A kelet-nyugat beszédmód áthatja a hazai és a nemzetközi politikai gondolkodást. Ez a két nézőpont első látásra a magyar politikai paletta két ellentétes oldalán foglal helyet, holott, MÉLY MEGGYŐZŐDÉSEM, hogy valójában közelebb vagyunk egymáshoz, mint mutatjuk. Rendíthetetlen hitem, hogy közelebb vagyunk egymáshoz, mint azt mutatjuk!

Magyarország nyugathoz való tartozását egyértelműen kívánatosnak és történelmi szükségszerűségnek tekintjük mindannyian.

A nyugati integrációnak nincsen alternatívája. Ez ma világos. István és Koppány harcában viszont ez nem volt ilyen egyértelmű. Amikor István elfoglalta a fejedelmi trónt, meg kellett küzdenie az új társadalmi renddel szembenálló nagybátyjával, Koppánnyal. Harcukban Koppány képviselte a régit, a megszokottat; István az újat, a szokatlant.

Szent István könyörtelen következetességgel hajtotta végre történelmi feladatát.

Neki köszönhető, hogy mi magyarok ma is államba szerveződve élünk Európában.

Neki köszönhető, hogy a magyar törzsszövetség vezetői ezer évvel ezelőtt belátták, hogy a magyarságot nyugat-európai jellegű állammá kell szervezni, különben megsemmisül.

És neki köszönhető, hogy ma van mit ünnepelnünk.

István az európai kereszténység hőse és példaképe lett. Tisztelete elterjedt az egész keresztény világon, még akkor is, ha koronként eltérően értelmezték és ünnepelték.

Volt, amikor nem engedélyezték ünneplését; a két világháború között törvénybe iktatták Szent István emlékét és a nemzeti ünnepet; a kommunista hatalom sem törölte el, bár a népköztársaság ünnepének nevezte. A rendszerváltás után az Országgyűlés a nemzeti ünnepek közül kiemelve ÁLLAMI ÜNNEPPÉ nyilvánította.

Kedves nagykovácsiak!

Önökre nézek, és a legerősebb érzés, ami elfog államalapításunk ünnepén, hogy mi büszke nagykovácsiak, büszke magyarok, és büszke európaiak vagyunk. Ez nekünk közös minimum. Bármelyikük szemébe nézek, ezt látom.

Az, hogy ki-ki engedelmeskedve vagy lázadva büszke nagykovácsi, büszke magyar és büszke európai, az már vérmérséklet kérdése. Egy biztos: az ezeréves történelmünk alatt belénk nevelt beidegződéseknek mi nem csupán egy indigómásolata vagyunk. A szellemi öntudatunk, önrendelkezésünk és képességünk teret követel magának. És ez a szellemi képesség át fog minket segíteni akkor is, amikor kénytelenek leszünk szembenézni az ismeretlennel, a váratlan meglepetésekkel, válságokkal, döntési helyzetekkel.

Kedves nagykovácsiak!

Önökre nézek, és a legerősebb érzés, ami elfog, hogy érdemes folytatni. Ha önmagamba nézek, azt látom, az én személyes lázadásom is megváltozott: sokkal toleránsabb lettem a világgal szemben. Ez azt jelenti, hogy rájöttem, két tűz között a válaszúton kedvedre választhatsz – és ez az értékválasztás nem más, mint a SZABADSÁG.

Isten éltessen Magyarország! Isten éltessen Nagykovácsi! Milliók áldása szálljon Ránk!

Vissza