23 2021 Oct

SZABADSÁG, BECSÜLET, ÖNFELÁLDOZÁS – mély tartalommal bíró szavak ezek. Közös nemzeti emlékezetünk fontos állomásának emlékét őrzik: az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékét.  

„… meghasadt az égbolt,

Mert egy nép azt mondta: Elég volt.”

Márai szavaival köszöntöm Önöket, Tisztelt Ünneplő Közösség, Kedves Nagykovácsi Lakostársaim!

Legfiatalabb nemzeti ünnepünk alkalmából a világ magyarsága gyűlik ma össze fejet hajtani, és ahogy Márai írta:

„… sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.”

1956. október 23-án történelmi sorsfordulót írtunk. Nem túlzás azt állítani: a „világ csodájavolt ez”. Olyan csoda, amely egy világhatalom alapjait rendítette meg.

Az események Rajk László és mártírtársainak újratemetésével gyorsultak fel. Százezer tüntető volt az utcákon. Az egyetemeken diákok szervezkedtek, követeléseik: többpárti választások, Nagy Imre miniszterelnöki kinevezése, a szovjet csapatok kivonása, a Kossuth-címer visszaállítása.

Lázas hangulat uralkodott. Rákosi hatalma megingott.

Október 23-ra a lengyel szabadságmozgalommal szolidaritást vállalva a műegyetemisták tüntetést szerveztek, amit a kormány előbb betiltott, majd mégis engedélyezett, de budapesti pártszervezeteket mozgósítottak, hogy a tömegben elvegyülve próbálják „normális mederben” tartani az eseményeket. Délután a Petőfi-szobornál Sinkovits Imre elszavalta a Nemzeti dalt, a REFRÉNT VELE ZÚGTA 10-15 EZER MAGYAR. Estére kétszázezres tömeg érkezett a Kossuth térre a Parlament elé. A HÁZAKON MEGJELENTEK A NEMZETI ZÁSZLÓK, AMELYEKBŐL KIVÁGTÁK RÁKOSI CÍMERÉT.

„… meghasadt az égbolt,

Mert egy nép azt mondta: Elég volt.”

A hatalom kemény megtorlást ígért.

A tömegbe lőttek.

Mozgósították a szovjet harckocsikat.

Több száz ember halt meg az utcákon. A halottak között asszonyok és gyerekek. Az áldozatok többsége hátulról szenvedte el a sebesülést.

„… meghasadt az égbolt,

Mert egy nép azt mondta: Elég volt.”

A magyar települések 82 százalékában történtek forradalmi megmozdulások.

Nagykovácsiban Dr. Schmidt Imre a budapesti forradalom hírére aktív szerepet vállalt a helyi eseményekben, lelkesítő beszédet mondott a Világháborús Emlékműnél, ahol a 16 pontot is felolvasták. Megalakították a Nemzeti Bizottmányt, tevékenységével és szervezésében megvalósulhatott a közrend védelme és a lakosság ellátása.  

1956-ban a fegyveres felkelés kivívta az ország vezetésében a politikai fordulatot. Magyarország népe elég vérrel adózott, hogy megmutassa a világnak a SZABADSÁGHOZ és IGAZSÁGHOZ való jogát és ragaszkodását.

A mából nézve szinte érthetetlen: hogyan mert egy maréknyi nemzet farkasszemet nézni a világ legerősebb hadseregével? Hogyan tudtak kitartani a kíntól hangos vallatószobákban? Hogyan mertek szembenézni a halállal a szürke börtönudvaron? Hogyan tudtak leélni egy életet mellőzöttségben, emelt fővel, szűkös egzisztenciába szorítva?

A VÁLASZT NEM ÉN ADOM MEG.

A VÁLASZ ÖNÖKBEN IS OTT VAN. Mindannyiukban, akiknek fontos ma itt állni.

Valamiért fontos ma itt állni!!!

1956. az emberi méltóság visszaállításának a forradalma is.

Ma fejezzük ki tiszteletünket és hajtsunk fejet a HŐSÖK és ÁLDOZATOK előtt. Nagy Imre és társai előtt, a pesti srácok előtt, a vidéki értelmiségiek, munkás- és parasztemberek előtt, akik harcoltak a SZABADSÁGÉRT. Akik kiálltak ESZMÉK mellett, FELÁLDOZTÁK ÉLETÜKET, hátrahagyva árván gyermekeiket.

A szovjet pártvezetés október 31-én úgy döntött, katonai erővel leveri a magyar forradalmat. Néhány nap alatt vérbe fojtották.

Ezrek fizettek életükkel, mások börtönbe kerültek, sokakat szilenciumra kényszerítettek, 200.000 magyar hagyta el az országot.

„És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?”

S hogy miért? Mert egy nép azt mondta: „… Elég volt.”

Életünk és történelmünk bármelyik pillanatában vállalható az akkoriak bátorsága és elszántsága.

A BÁTORSÁG ÖNÖKBEN IS OTT VAN.

Méltóságteljes emlékezést, Nagykovácsi!