KiszelKati.hu

Gábor atya 70 éves

2018-ban Gábor atya 20 éve szolgált Nagykovácsiban. 2018-ban Nagykovácsi Nagyközség Önkormányzata Díszpolgári címmel tüntette ki őt. Akkor összegyűjtöttük (sok segítséggel), ki is ő és miért is szeretjük annyira. 

1998. július 30-án délután Valaki Nagykovácsiban, az Istenháta mögötti nappaliba hívatlanul beesett, kanapéra ült, elmondta, hogy nem tehet róla: ideküldték, de most el is megy mindjárt három busszal a fiatalokkal, a nemzetközi ifjúsági találkozóra, Medjugorjeba. Egy pár dobozt letenne a garázsba, hogy látszódjék maradásának komoly szándéka. Aztán fogta magát elviharzott, esetleges kérdések lehetőségét sem hagyva maga után. Ez pontosan húsz éve történt. Mintha ma lenne.

Ez a Valaki, Kemenes Gábor atya, aki ma Nagykovácsi plébánosa.


Elsőszülöttként Újpesten látta meg a napvilágot 1950. nyár elején, Úrnapján. Szülei hitben és szeretetben négy testvérével együtt nevelték fel Gábort. Édesapjának sokáig kellett ingázni Székesfehérvárra, ahol műszaki vezetőként dolgozott, édesanyja a gyerekek nevelésén kívül hitoktatói munkát is ellátott. A szülők hiteles, példát adó életének gyümölcseként az öt testvér közül egy pap, egy szerzetes nővér, az unokáik közül pedig egy jezsuita pap lett. Újpesten gyerekeskedett, legnagyobbként a ház körüli munkákban ki kellett vennie a részét. Újpesten a kertvárosi egyházközséghez tartozott: ministráns volt, táborba járt, 13 évesen már egy nagytábor szakácsa volt. Bekerült egy ifjúsági énekkarba, amely a Regnumhoz tartozott, ez az énekkar mutatta be először a Kodály misét. Itt együtt énekelt többek között Sillye Jenővel az egyház könnyűzenei gitárosával, majd később találkozott regnumi atyákkal is. Középiskoláját a Mikszáth Kálmán téri Piarista Gimnáziumban végezte. Az érettségi után teológiára jelentkezett.  Esztergomban 23 évesen döntött Isten ügye mellett, 1973. június 19-én szentelték fel papnak.

A rendszerváltás előtti időkben az atyákat egy-két évente tovább küldték szolgálati helyükről. Őt sem kímélte a sors, így élt vándormadárként több helyen Nógrád megyében Szécsény, Varsány, majd több budapesti templomban szolgált Szent család, Szent Gellért, Bosnyák tér, Belvárosi, Terézvárosi majd Széphalom templomában… míg ide nem ért hozzánk és itt nem felejtette Egyháza Nagykovácsiban, mindannyiunk örömére – éppen húsz éve.

Kápláni és plébánosi teendői mellett sok minden mással is foglalkozik, ahogy mondja „Amikor Isten szeretete küld, nem mondhatom azt, hogy ezt én most nem teszem.”

Isten örömét és szeretetét éli meg ebben a világban. Imákat vezet rendszeresen, lelkigyakorlatokat tart vidéken, fővárosban sokfelé, sokszor.

Látszik rajta, óriási ajándékként éli meg a segítését azoknak, akik bajban vannak. Így jár több évtizede kórházakba beteg elesettekhez, haldoklókhoz, börtönökbe a kiszorultak, megbélyegzettek közé vigaszt adni. Azt mondja: „Nem magamnak kerestem ezt a feladatot: meghívás lett, s én vállaltam. Ugyanúgy, mint az ifjúsági munka.” Több évtizede viszi a testvéreket évente többször Medjugorje-ba a béke földjére, lelki megnyugvást, töltődést, megerősödést kapni, sok hivatást elindítva. Vasárnap, ha úgy adódik, kilencedik szentmiséjét is úgy tartja, hogy mindenki érzi jelen a Lélek, fáradsága nem látszik.

2001.  augusztus 20-án Nagykovácsiért érdemrenddel ismerték el munkáját, majd 2013. március 15-én a Magyar Arany Érdemkereszt (polgári tagozat) kitüntetését nyeri el börtön-pasztorációs és közösségi munkájáért.

A faluban mindenki találkozhat vele esküvőn, keresztelőn, temetésen. Az óvodában, iskolában hitoktatóként ismerik és szeretik, tevékeny résztvevője a gyerekek erkölcsi nevelésének. Kollégái büszkék rá. A Helyi Regnum papja, vezetője, lelkileg teljesen, idejéhez mérten fizikailag is ott van, mert ez is szívügye. Táborokba látogat, a közösségi megmozdulásokat követi. Véradást vezetett be a faluban, és elsőnek állt be és áll be ma is a sorba vért adni.

A hónap minden első péntekjén, amennyire győzi meglátogatja beteg, vagy nagyon idős testvéreinket, vigaszt vinni. Vízkereszt napjától elindul a faluban, ahova hívják családlátogatásra, sokszor Húsvét van, amikor abbahagyja.

Látható a falu eseményein, nemzeti ünnepein, megmozdulásain adventtől - adventig jelen van, részt vesz: hoz-visz, cipekedik, helyet ad, felállít, összecsuk, hangosít, világosít… mikor mire van szükség.

Ha áramszünet van a faluban generátorával tölti fel az elérhetetlenek mobiljait, ha akadozik a vízellátás ballonokban vizet visz, ha baleset történik valahonnan ott terem, ha váratlanul leesik az első hó és elakadás van kipattan autójából és irányítja a forgalmat. Ha kell megtolja a megfáradt autót, ha kell segít kereket cserélni. Ha az út szélén váratlan helyen megállsz, megkérdi kell-e segítség?

Ha kérsz Tőle sátrat, asztalt, padot, széket, fakanalat, ballont, vetítőt, befogadást, helyet s ki tudja mit… nincs olyan, amit ne adna, és jószót is mindig. Ha bajban vagy meghallgat, melléd áll, jelen van…

És ha e szóban forgó Valaki esetleg egyszer valóban megszorul, ha netán mégis szüksége lesz Neki valamire, valakire, reménykedjünk hívatlanul beesik egy nappaliba és leül a kanapéra… Mi szívesen látjuk.

Hálásak vagyunk, hogy adott az Úristen Gábor atyának kezdeményezőkészséget, leleményességet, bátorságot ahhoz, hogy ha tenni kell, tegyen, ha menni kell, menjen, ha segíteni kell, segítsen.

Kemenes Gábor atya eddigi életével olyan általános elismerést szerzett Nagykovácsiban, amellyel hozzájárult településünk jó hírnevéhez, példamutató alakja köztiszteletnek örvend.

Kívánom, hogy még sokáig lehessen Nagykovácsi lelkipásztora, közösségünk aktív tagja, az eddigieket pedig mindannyiunk nevében köszönöm.

Vissza