KiszelKati.hu

Köszönöm

Napról napra olvassuk a rengeteg tanácsot, ki, mit, hogyan tegyen, ne tegyen. Haragszunk azokra, akik nem tartják be az előírásokat, visszaélnek a helyzettel, kinevetik a jogos óvatosságot, gúnyolják az intézkedéseket. Bosszankodunk, szidunk, ítélünk, rosszallunk, kritizálunk, pocskondiázunk és bírálunk. Majd megyünk mi is és intézzük a fontosnak vélt dolgainkat. Fontosnak vélteket egészen addig, amíg egyszercsak semmi más nem lesz fontos, csak az egészségünk, csak az életünk!

Mindeközben megfeledkezünk arról, hogy ki mindenkinek tartozunk köszönettel a jelen helyzetben. Észre se vesszük, mennyien dolgoznak értünk, az egészségünkért, a biztonságunkért, a könnyebb, jobb holnapért… az életünkért. Orvosok, rendőrök, hivatali dolgozók, boltosok, gyógyszerészek, árufeltöltők, gyári munkások, mentősök, ápolók, pékek, postások, önkormányzati vezetők, tűzoltók, polgárőrök, katasztrófavédelmisek, tanítók, takarítók és a sok-sok önkéntes. Elképzelte bárki is, mire mennénk nélkülük?! Biztosan kihagytam sok mindenkit, akinek köszönettel tartozunk a jelen helyzetben, ehelyett szitkok áradata zúdul rájuk nap mint nap. Pedig fogalmunk sincs arról, hogy a 24-ből vajon nem a 20. órát dolgozza-e aznap? Hogy nem a lázas gyerekéért kell-e aggódnia? Hogy meg tudta-e látogatni beteg édesanyját az utóbbi három hétben? Hogy van-e még gyógyszere, vegyszere, kötszere, műszere, pótszere, módszere, rendszere, fegyvere, embere? Hogy van-e még ereje…?

Lehetne, hogy egyszer, mindenki csak egyetlen egyszer, azt mondja nekik: köszönöm?

Én KÖSZÖNÖM.

„Amikor reggel kinyitod a szemed, mondj köszönetet a napfényért, és azért, hogy élsz és erős vagy. Mondj köszönetet az életedért és a létezés öröméért. Ha pedig nem látsz magad körül semmit, amiért köszönetet mondhatnál, magadban keresd a hibát.” (Tecumseh)

Vissza