Bár már javában tapossuk az őszi hónapokat, a reggelek csípősek, de a nap sugarai felmelegítik testünket, lelkünket. Különösen meleg szívvel gondolunk október hónapban az idősekre, akikért ilyenkor szóra emelkedünk, akikért egy pillanatra megállunk.

Október 1-jén az időseket ünnepli a nagyvilág, mi is őket köszöntjük itt Nagykovácsiban.

Ezt az ünnepet közel három évtizede, 1991-ben vezette be az ENSZ, hogy felhívja figyelmünket az időskor tiszteletére, az idősek szeretetére, támogatására.

Nálunk Nagykovácsiban, az időskorra felhalmozott tudás, a bölcsesség felbecsülhetetlen érték. Összetartó közösségként elfogadjuk és támogatjuk idősebb társainkat, nap mint nap igyekszünk köszönetünket és hálánkat kifejezni azért, amit értünk tettek. Hiszen megteremtették azokat az alapokat, azokat a feltételeket, amelyeken mi továbbfejleszthettük Nagykovácsit, amelyekre jövőnket, gyermekeink jövőjét tudtuk, tudjuk építeni a mai napig.

Most rajtunk a sor, tartozásunk van. Nem is kevés. Legfontosabb törekvésünk, hogy aki itt él - legyen az gyermek, ifjú, középkorú vagy idős -, éljen jól! Intézkedéseinkkel célunk, hogy az idős nemzedék minél egészségesebb, aktívabb, békés időskort tudjon megélni Nagykovácsiban – remélem, érződik igyekezetünk.

Nagykovácsi felelős vezetőjeként mindvégig arra törekedtem, hogy községünk a béke és a nyugalom szigete legyen, ne egyéni érdekek alakítsák sorsát és soha ne váljon a nagypolitika játékszerévé, áldozatává. Köszönöm, hogy ebben a munkában számíthattam lakostársaimra, köszönöm támogatásukat, bízom abban, hogy a jövőben is a nagykovácsiak érdekeit tudom majd szolgálni.

Gondoskodni közösségünk szépkorú tagjairól amellett, hogy erkölcsi kötelességünk, még örömteli feladat is. Hiszen azzal, hogy adunk, kapunk is. Így van ez a babacipők horgolásakor is, ami számomra az egyik legszebb közösségi tevékenység. Nagykovácsi közösségének legidősebb tagjai, Nagykovácsi újszülött tagjai számára babacipőket horgolnak. Sokkal több ez egy kis cipőcskénél. Ez szív, és lélek, és kapocs, és identitás. Köszönjük a Tiszta Forrás Nyugdíjasklubnak a csecsemőknek készített cipőcskéket. Remélem, hosszú időre megmarad ez az újonnan született hagyomány településünkön és egy szoros kapcsot képez az idősebb és fiatalabb nemzedék között, valamint a Nagykovácsihoz való kötődést erősíti mindannyiunkban.

Kívánok szerető, vidám unokákat, sok-sok törődést, egészséget, boldogságot minden nagykovácsi nyugdíjasnak. Az év minden napján érezzék a család és Nagykovácsi megbecsülését!

„Nem foglalkozom azzal, (…) hány éves lettem, hány ráncom lett, csak azzal, mennyi izgalmat rejt még a világ. (Tordai Teri)