KiszelKati.hu

A költészet napján

A mai este nem telhet el versek nélkül. Annyira ritkán veszünk már könyvet a kezünkbe, hogy úgy döntöttem, nem a neten olvasok a nap tiszteletére, hanem keresek egy verseskötetet. Melyik is legyen? Nézelődtem és akkor kezembe akadt a nemrégiben kapott, igazi papírillatú könyv, amit maga a költő dedikált ezekkel a sorokkal:

„Ajtót kéne nyitni, de

nincs kulcs a zárban.

Lapul a fájdalom kunyhók

ablakában.”

Már ezeken a sorokon hosszan elméláztam (újra), aztán a többi vers is magával ragadott. Hazaszeretet, szerelem, fájdalom, „Lénárdos haiku”, családi kötődés, összetartozás, megannyi motívum, ami felbukkan a könyvben egyetlen közös jellemzővel: mély, őszinte érzelemmel. Kubisch Ildikó így ír erről az előszóban: „Olvassuk a sorokat és bizony, itt-ott elszorul a szív, s kicsordul a könny. A kötet felkavar, majd elcsendesít. Felemel és gondolkodóba ejt.”

Tökéletes olvasmány egy hétköznap estén, amikor is a világ dolgain töprengve erőt meríthetünk Lénárd József költészetéből. Egyszerre felkavart, elcsendesített, felemelt és gondolkodóba ejtett. Köszönöm.

„Vajon marad e fény tegnapból

a mának, hogy meglássam,

koromsötétben is,

hol a virág, s hol a tövis.”

(Lénárd József)

Vissza