Egy néhány évvel ezelőtti augusztus 20-ai beszédben köztársasági elnökünk az államalapítást a családalapításhoz hasonlította:
„Az államalapítás olyan, mint a családalapítás.  Családjaink csak akkor képesek fennmaradni, ha az egymás nyomába lépő nemzedékek újraalapítják azt. Ha a családtagok azon munkálkodnak, hogy egymásban a jót gazdagítsák, a rosszat pedig, ha lehet, kisebbítsék.
Hogy mennyi felelősség, gond, munka, fáradság a családalapítás és vele a család fenntartása, azt minden ifjú házas, és velük együtt minden édesanya, édesapa, nagyszülő tudja. Miként jól tudjuk azt is, mennyi közösen megélt öröm, siker, boldogság és büszkeség forrása is egyben! Gondoskodni szeretteinkről, szembenézni a kihívásokkal, leküzdeni a mindennapi gondokat, osztozni örömben és bánatban. Nos, ez az, amiért érdemes élni. A család mindannyiunk számára az otthont jelenti. Azt, hogy van hova hazatérnünk. Az állam is ehhez hasonló. Azt jelenti, hogy nemcsak otthonunk, hazánk is van a nagyvilágban. Történelmi sikerünk, hogy volt és mindig lesz a földnek egy szeglete, egy önálló európai állam, amelyre minden magyar a hazájaként gondol, amelynek neve: Magyarország.”

„A múltat ünnepelni szép dolog, ha az embernek a jelent és a jövőt illetően rendben van a szénája... Kellemes az ősökre emlékezni, ha az ember egynek tudja magát velük, és tudja magáról, hogy mindenkor az ő szellemükben cselekedett.” (Thomas Mann)