2020. 06. 04.
„Nem kell beszélni
róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.
Mert nem lehet
feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erő szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.”
Tisztelt Emlékezők, kedves Nagykovácsiak!
Ma délután
fél 5-kor, Kárpát-medence-szerte felzúgtak a harangok, emlékeztetve minket egy
olyan százéves traumára, amelyre a hét országba
szétszakított Kárpát-medencei magyarság a mai napig nem talált gyógyírt.
Pontosan 100 éve, 1920 június 4-én, fél ötkor Trianonban aláírták a békeszerződést,
amely Magyarország számára az I. Világháború végét jelentette. Azt a
szerződést, ami talán magánál a háborúnál is több és hosszabban tartó
szenvedést, veszteséget okozott Magyarországnak, amivel hazánk elvesztette
területének 2/3-át és lakosságának a felét.
