barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzolar barzolar barzolar barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani
 Kiszel Kati -
KiszelKati.hu

Kultúra – Közösségek – Művelődés – Közösségi művelődés

A hazai fejlesztési tervekben egyre inkább gyökeret ver az a gondolkodás, mely szerint a fejlesztések lényege korántsem csak a kőben, téglában, épületben, aszfaltban, térkőben, burkolatban van. Fontosak ezek a beruházások, elengedhetetlenek, de nem elégségesek.

A téglákat összetartó „habarcs” a kultúra, amely ezer szállal köti össze az egyéneket, formál belőlük közösséget, teremt ünnepi alkalmakat, segíti a hétköznapokat. A közösségi tereink használata, berendezése akkor lesz igazán jó, ha valójában a közösség veszi ezeket birtokába.

Nagykovácsi, hasonlóan szinte az összes agglomerációs településhez, fejlődését tekintve töredezett és szervetlen. Ilyen a kultúrája, ilyenek a közösségei is. Akik azonban ideköltöztek, itt élnek - legyen is mindegy mikor -, szinte mindannyian elkötelezetten szeretik a községet. Szeretik ezt a települést, szeretnének felelősséggel gondolkodni róla. Van szép, közös dolgunk tehát elég.

A legegyszerűbb, ha tudomásul vesszük, Nagykovácsi kulturális élete sohasem lesz független Budapestétől. Ugyanígy, számolnunk kell azzal, hogy a helytörténet, helyismeret, hagyományok ebben a faluban nem olyan egyszerű képet rajzolnak, mint egy szervesebben fejlődő településen. Tudnunk kell azt is, a lakosság sok helyről, eltérő időben érkezett a faluba. Ebből kiindulva kell valami újat létrehoznunk. Azzal az igénnyel, hogy minden, ami érték megmaradhasson, sőt a különféle helyről származó értékek együttesen hozzanak létre egy közösen elfogadott, sőt közösen szeretett identitást, amely olyan azonosulást jelenthet, amely mindenki számára elfogadott. Sokkal egyszerűbben fogalmazva, kimunkálni azt, hogy minél többen érezhessék azt, hogy nagykovácsinak lenni jó, Nagykovácsiban lakni, élni jó.

Ha pedig arra kell választ adni, miért jó itt élni, ne csak a környezet szépségét, a jó levegőt, a szép fekvést tudjuk előhozni, hanem büszkélkedhessünk közösségeinkkel, régi-új kultúránkkal, gazdag programkínálattal, annak egyedi ízeivel; pezsgő, eleven közösségi élettel.

Ehhez a célkitűzéshez természetesen nem egy év, de nem is egy választási ciklus alatt juthatunk el. Az első lépéseket azonban megtehetjük.

A legfontosabb tudni, ismerni azt a helyzetet amire építhetünk. Feltárni az igényeket, összevetni a jelenlegi lehetőségekkel. Rászánni arra a időt, hogy legalább az elmúlt harminc évben történt, a helyi társadalomban bekövetkezett gyökeres változásokat közelítően tudatosan érzékeljük, bemutassuk, hogy számolni tudjunk vele.

A legelső közelítés szerint is, szükségesnek látszik a településarculat kulturális alapú megteremtése. Annak az egyedi világnak a tudatos megjelenítése, amely körvonalazódhat az eddig is jelen lévő magas kultúrát fémjelző akciókban, projektekben is.

A magas kultúra örvendetes és ünnepi alkalmain túl, azonban szükség van azokra a közösségi kezdeményezésekre, közösségi művelődési alkalmakra, amelyek az ünnepek között lévő hétköznapok szép megélését teszik lehetővé. Számítva és építve az eddigi közösségek munkájára, és tervezve újak indulását. Koncentráltan figyelve a falu közösségét: a családokat, a gyerekeket és az ifjúságot megszólító akciókra kell elsősorban törekedni. Építve arra a markáns igényre, amelyet a helyben élők fogyasztás-struktúrájukban megjelenítenek. Ez a szegmens is erősen meghatározhatja a település arculatát.

A jelen pontos ismerete, a jövő igényes tervezése mellett a múlt emlékeinek gondozása szintén kiemelt jelentőségű. Ezért a helytörténeti feltáró munka folytatása elengedhetetlen. Sajnos a „krónikaírás” is, legalább is minőségi formában megszakadt, sajnos a digitális kultúra eszközeit sem sikerült a munka javára fordítani. Ezt a munkát támogatni lesz szükséges.

A közösségi művelődés infrastrukturális és szervezeti keretei Nagykovácsiban majdnem jónak mondhatóak. Az Öregiskola falai szinte minden kezdeményezésnek helyt tudnak adni. A könyvtári szolgáltatások működnek. Gazdagítható, de nem elhanyagolható civil hálózat működik a faluban. A magas kultúrát közvetítő és alkotó, reményeink szerint befogadó lakosok aránya, minden valószínűséggel meghaladja a magyarországi átlagot. Így az alkotás, befogadás oldaláról is kedvezőnek tűnik a helyzet.


Köszönöm a kultúráért, művelődésért, Nagykovácsiért rajongó szakembernek a fenti nemes gondolatokat, mely programunk alapját is képezik.


"Kultúra annyi, mint tanulás; megszerezni, színvonalon tartani nehéz, elveszteni könnyű." (Kodály Zoltán)


Vissza