barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzolar barzolar barzolar barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani
 Kiszel Kati -
KiszelKati.hu

Választás előtt választás után

Március végén, amikor e sorokat írom, még bő egy héttel vagyunk az országgyűlési választások előtt. Nem ismerjük a választás kimenetelét, nem tudjuk az eredményt. Azonban mire az olvasók kezükbe veszik az újságot, látható lesz a választók akarata, és ezzel párhuzamosan bizonyára elindulnak a vádaskodások is, hogy hol, kik lehetnek a hibásak. Szerencsére Nagykovácsiban minden választókerületben különböző pártállású tagok kerültek delegálásra a választási bizottságokba, akik közösen felügyelhették a választás tisztaságát, igazolva azt, hogy Nagykovácsiban a választás tisztességesen és korrekt módon zajlott, az eredmény valóban a helyi választók akaratát tükrözi. Azonban – függetlenül a választás kimenetelétől – a kampány időszak csakúgy, mint országosan, sajnos Nagykovácsiban sem zajlott békességben, egymás és egymás véleményének tiszteletben tartása mellett. Még egy ilyen kicsi és meghitt hangulatú településen is ellenségeskedés és személyeskedés övezte. Úgy tűnik, durvábban minden korábbi kampányidőszaknál. Ennek az érzetnek az is oka lehet, hogy mára a Facebook mindennapi eszközévé vált a véleménynyilvánításnak, ahol egymás szemébe nézése nélkül, a virtuális világban lehet „odamondogatni” egymásnak. Sokszor meglepnek azok a vélemények, amelyek azt állítják, hogy ma nincs sajtó- és szólásszabadság Magyarországon, közben pedig következmények nélkül jelennek meg írások, nyomdafestéket nem tűrő gyalázkodások az elektronikus felületeken, amik egy cenzúrázott, szólásszabadságot akadályozó világban biztosan nem történhetnének meg.

Túl vagyunk az országos választásokon, reménykedhetünk, hogy egy nyugalmasabb, békésebb időszak következik. De meddig? Hamarosan itt lesz 2019., az Európai Parlament és az önkormányzati választások időszaka. Két választás egy évben, előbbi tavasszal, utóbbi ősszel várható. Bevallom, tartok ettől az előttünk lévő 1-1,5 évtől. Nem, nem a választás kimenetele miatt, hanem az odáig vezető út miatt. Képesek lesznek-e a nagykovácsiak az egyéni érdekeket elfeledve, kizárólag Nagykovácsi érdekeit szem előtt tartva döntéseket hozni, tiszta, korrekt kampányt folytatni? Igaztalan vádaskodások nélkül, tények ismeretében, a valóság elferdítése nélkül kampányolni? Tudomásul venni azt, hogy ügyeinkben olyan döntéseket kell hoznunk, ami a közösség egészének érdekében áll, nem pedig olyat, amit egy-egy jól kikiabált egyéni érdek követel? Én a magam részéről egy korrekt, tisztességes kampány mellett teszem le a voksomat. Hiszem, hogy e csodás, meghitt hangulatú településen képesek vagyunk barátsággal, józanul, normálisan és hatékonyan megbeszélni problémáinkat a kígyót-békát egymásra kiabálás helyett. Szeretném, ha a helyi választások során ebben is kitűnne Nagykovácsi, hogy itt nem esnek egymásnak az emberek, itt indulatok nélkül leülnek megbeszélni a problémáikat, itt normálisan és hatékonyan képesek vitatkozni, majd pedig mindenki legjobb meggyőződése szerint dönteni, választani. Addig is kívánom közösségünknek, hogy képesek legyünk megfelelő vitakultúrára, valamint igazi politikai kultúrára szert tenni és józansággal, Nagykovácsi érdekeit szem előtt tartva vitatkozni, döntéseket hozni.  Köszönöm mindazoknak, akik erősfeszítéseket tesznek e cél megvalósítása érdekében.

„A szeretet a legjobb politika. A legjobb nemcsak azoknak, akiket szeretnek, hanem azoknak is, akik szeretnek. (…) Ahhoz, hogy szerethessünk, türelemre, bátorságra, kitartásra van szükség. De a szeretet folyamata megszüli saját fennmaradásának eszközeit. A szeretet győzedelmeskedik, mert annak kedvéért, akit szeret, a szerető türelmes és bátor” (Aldous Huxley)

Vissza