Szeretem a hagyományokat, a megőrzött és újrateremtett szokásokat.
Nem hiszem, hogy akadt ma olyan étterem, ahol ne lehetett volna valami különleges módon elkészített libavacsorát kapni, finom bor kíséretében.
Vajon miért is a Márton napi libalakoma?
Ez az utolsó nap a 40 napos karácsonyi böjtöt megelőzően, amikor még megengedett a jóízű lakomázás. Ez a nap zárja az éves mezőgazdasági munkák sorát, és ezen a napon kóstolják meg az újbort. Márton napján álomra hajtja fejét a természet, amit a tömött libák elfogyasztásával ünnepeltek. Innen ered a mondás: Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik. 

No és persze ne feledjük Szent Márton legendáját se: Márton a római császár katonájaként szolgált, amikor is egy hideg estén megszánt egy koldust és megfelezte vele köpenyét, így egyikük sem fagyott meg. Oly sok jót cselekedett életében, hogy legendás személyiséggé vált és püspökké akarták szentelni. Szerénysége miatt elbújt a ludak közé az ólba, azonban azok olyan vad gágogásba kezdtek, hogy felfedték a bujkáló rejtekhelyét. Mártont ezután püspökké szentelték, és sok-sok éven át segítette tovább a rászorulókat.
Én hiszem, tudom, ma is élnek köztünk Mártonok, és talán egyre többen lesznek.

„A jóság, az olyan valami, mint egy nagy ásványvíz, minden ellen jó. A publikum már hallott róla. Vannak világcikkek, amik időnként feledésbe mennek. Ilyenkor jön a reklám, ami felrázza a publikum érdeklődését. „Ön rosszul alszik? Gondok kínozzák? Ön sápadt, rendetlenül emészt, fogyasztja életerejét? A mentség közel van önhöz: szedje a világszerte elismert, bevált, milliók által eredményesen szedett kitűnő életelixírt, a Jóságot. Kapható eredeti csomagolásban minden nagyobb felekezetnél, továbbá jobb könyvkereskedésekben és a forrásnál.” (Márai Sándor)