Szeretem a hagyományokat, a megőrzött és
újrateremtett szokásokat.
Nem hiszem, hogy akadt ma olyan étterem,
ahol ne lehetett volna valami különleges módon elkészített libavacsorát kapni,
finom bor kíséretében.
Vajon
miért is a Márton napi libalakoma?
Ez
az utolsó nap a 40 napos karácsonyi böjtöt megelőzően, amikor még megengedett a
jóízű lakomázás. Ez a nap zárja az éves mezőgazdasági munkák sorát, és ezen a
napon kóstolják meg az újbort. Márton napján álomra hajtja fejét a természet,
amit a tömött libák elfogyasztásával ünnepeltek. Innen ered a mondás: Aki
Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik.
No
és persze ne feledjük Szent Márton legendáját se: Márton a római császár
katonájaként szolgált, amikor is egy hideg estén megszánt egy koldust és
megfelezte vele köpenyét, így egyikük sem fagyott meg. Oly sok jót cselekedett
életében, hogy legendás személyiséggé vált és püspökké akarták szentelni. Szerénysége
miatt elbújt a ludak közé az ólba, azonban azok olyan vad gágogásba kezdtek,
hogy felfedték a bujkáló rejtekhelyét. Mártont ezután püspökké szentelték, és
sok-sok éven át segítette tovább a rászorulókat.
Én
hiszem, tudom, ma is élnek köztünk Mártonok, és talán egyre többen lesznek.
„A
jóság, az olyan valami, mint egy nagy ásványvíz, minden ellen jó. A publikum
már hallott róla. Vannak világcikkek, amik időnként feledésbe mennek. Ilyenkor
jön a reklám, ami felrázza a publikum érdeklődését. „Ön rosszul alszik? Gondok
kínozzák? Ön sápadt, rendetlenül emészt, fogyasztja életerejét? A mentség közel
van önhöz: szedje a világszerte elismert, bevált, milliók által eredményesen
szedett kitűnő életelixírt, a Jóságot. Kapható eredeti csomagolásban minden
nagyobb felekezetnél, továbbá jobb könyvkereskedésekben és a forrásnál.” (Márai Sándor)