Emlékezünk… hogy volt, amikor
élt, mit szeretett, min nevetett, hogy lehetett… Az anekdoták nélkül halványulna
az emlék, de a történetekkel közelebb kerül ahhoz is, aki nem is emlékezhet.
Aztán majd továbbadja a gyerekeinek, azok gyerekeinek, a gyerekek gyerekeinek…
és tudni fogjuk, nem élt hiába.
„Ez a legszentebb
kötelezettségek egyike, amellyel a barátok, a családtagok tartoznak egymásnak.
Nem hagyják kialudni az emlékezés lángjait, így aztán, ha valaki meghal, nem
tűnik el azonnal és nyomtalanul a világból, valamilyen emlékezés fontos fegyver
az élet zűrzavarai és a halál ellen, ez biztosítja a folyamatosságot a
generációk között, hozzájárul a rendhez és az értelemhez.” (Dean Ray Koontz)