Emlékezünk… hogy volt, amikor élt, mit szeretett, min nevetett, hogy lehetett… Az anekdoták nélkül halványulna az emlék, de a történetekkel közelebb kerül ahhoz is, aki nem is emlékezhet. Aztán majd továbbadja a gyerekeinek, azok gyerekeinek, a gyerekek gyerekeinek… és tudni fogjuk, nem élt hiába. 

„Ez a legszentebb kötelezettségek egyike, amellyel a barátok, a családtagok tartoznak egymásnak. Nem hagyják kialudni az emlékezés lángjait, így aztán, ha valaki meghal, nem tűnik el azonnal és nyomtalanul a világból, valamilyen emlékezés fontos fegyver az élet zűrzavarai és a halál ellen, ez biztosítja a folyamatosságot a generációk között, hozzájárul a rendhez és az értelemhez.” (Dean Ray Koontz)