barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzolar barzolar barzolar barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani
 Kiszel Kati -
KiszelKati.hu

Október 6.

Lénárd József: Az aradi vértanúk

Haynau október ötödikén írta
meg a tizenhárom halál’ ítéletet.
Közülük először agyonlőttek négyet,
Lázárt, és Dessewffyt, Kiss Ernőt, és Schweidelt.

Többinek bitófát állítottak sorba
s a kivégzés zajlott, fogat csikorgatva.
A nevüket soha ne felejtsétek el:
Poeltenberg, és Török, majd Knezič, és Lahner,
büszkén, hősként mentek, s tovább is miért kell?

Leiningen, Nagysándor, s a miniszter Aulich,
Damjanich, Vécsey s a számadásaik.
Életüket adták az utókorért, s ti
ne felejtsetek el újra emlékezni!

Ezt tette Aradon Haynaunak keze,
s személyesen Batthyány grófnak kivégzése
szomorú Pest-Budán jobban érdekelte.

Sokfelé végeztek ki büszke hősöket.
Pest-Buda, távolabb Arad, és Kolozsvár, 
Haynaunak hitvány háromszöge: halál.

Fekete gyászban szenvedett népünk.
Halkult a sóhaj a halottak körül.
Megrogyott testek s könnyeink értük
hiába folytak? Minden csendesül?

Hitet és éltet üzennek ők mind
értetek ifjak messzi testvérek.
Lebben a homály, s alatta őrzik
a Hon Szellemét: ne csüggedjetek!

Utókor! Majdan ha érted mindezt,
mondd fiaidnak, s lányaidnak el,
nemzetünk: a Nép és mindig figyel,
szabadságát nem, sosem adja fel!

„A halál naturalizmusa barbár csemegéje barbár lelkeknek. Ezek a halálok azonban ereklyés emlékek, nyilvánosságra hozataluk história, és nem politika, emlékezés, és nem a historizáló hangulatok desszertje.” Magyar Hírlap, 1927. október 6.



Vissza