barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzolar barzolar barzolar barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani
 Kiszel Kati -
KiszelKati.hu

Közös életünk

Sokat beszélgetünk arról, hogy Nagykovácsi milyen meghitt, barátságos fészek itt, az erdők ölelésében, a fővárostól alig néhány percnyi járásra. Sokat beszélgetünk arról is, hogy kinek mi az elképzelése településünk jelenéről és jövőjéről, hogy milyen sokféle elképzelés, érdek, szempont és vágy él együtt, szinte egy fedél alatt Nagykovácsiban. Vajon hogyan élhet együtt ez a sokféle érdek, szempont és elképzelés? Vajon hogyan alkothatunk közösséget?
A milliós nagyvárosokban mindennapos, hogy mindenki teszi a dolgát saját kedve szerint; az egyik szomszéd fúr és farag, míg a másik csendben olvas vagy halkan zenét hallgat, az egyik a járdát betonozza, míg a másik ellazulva napozik, mindenki a maga dolgával törődik, kizárja a másikat, nem szempont számára, hogy a szomszédja épp mit csinál, és hogy ő abban éppen zavarja-e. A milliós nagyvárosokban sok-sok ember él egymás közelében úgy, hogy nincs köze a másikhoz, nem ismeri, nem törődik vele, nem alkot vele közösséget. Ezért a nagyvárosi életforma alapjában véve individualista, amikor elsősorban magammal foglalkozom, s magam alakítom ki a saját életemet az ember-rengetegben.

Nagykovácsiban nagyon sok olyan ember él, aki a nagyvárosi életformát hagyta háta mögött, aki ki szeretett volna szabadulni az ember-rengetegből, csendre, nyugalomra, meghittségre vágyott, s talán arra is, hogy olyan helyen éljen, ahol az emberek törődnek egymással, ahol közük van egymáshoz, ahol szempont számukra, hogy a másik mit csinál, vagy mit szeretne csinálni. A nagykovácsiak számára természetes a csend, a nyugalom és meghittség, természetes a természet közelsége, s az, hogy ha elkóborol valamelyikünk házi kedvence, akkor a közösség segít megkeresni. Nagykovácsiban természetes, hogy közösséget alkotunk és ez így van jól, többek között ezért is szeretjük a településünket.
Mégis, az Önkormányzatnál azt tapasztaljuk, hogy sokan az együttélést keretek közé szorító további szabályokat szeretnének. Mondja meg az önkormányzat, mit mikor és meddig lehet csinálni, mikor lehet füvet nyírni és hangoskodni, biztosítsa az önkormányzat a közösség szabályrendszerét és büntessen, ha valaki azt nem tartja be. Az Önkormányzat nagyon sok mindenre képes és szeretném, ha Nagykovácsinak cselekvő, aktív Önkormányzata lenne. De még az Önkormányzat sem képes kívülről megalkotott szabályokkal közösséget alkotni, nem képes megteremteni az odafigyelést, a másik elfogadásának kultúráját, nem képes tapintatra, előzékenységre, udvariasságra tanítani. Úgy gondolom, hogy az odafigyelés, a másik elfogadása, a tapintat, az előzékenység és az udvariasság egy jó közösség belső értékrendszeréből fakadnak.

Ha Nagykovácsiban jó közösséget szeretnénk építeni, ahhoz személyes meggyőződésem szerint elsősorban nem az Önkormányzat által bevezetett újabb és újabb szabályok és nem a szankciók vezetnek. Szeretném, ha nálunk a mindennapi tapasztalat igazolná, hogy képesek vagyunk közösségben élni. Ehhez el kell fogadnunk, hogy az életünk számos helyzetében és pillanatában a sajátunktól eltérő elképzeléseket, szempontokat és érdekeket kell tudnunk elfogadni, anélkül, hogy leírt szabályok, szankciók, bírságok biztosítanák az együttélésünk rendszerét. Remélem, hogy bennünk, nagykovácsiakban belülről fakad az ehhez szükséges értékrend.

„Igazi közösség csak ott jön létre, ahol az emberek rejtélyes módon szeretik egymást. Vagyis barátok. Minden érdeken, valláson, politikán, társadalmi helyzeten és világnézeten túl.” (Müller Péter)

Vissza