barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzolar barzolar barzolar barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani
 Kiszel Kati -
KiszelKati.hu

A költészet napján

A mai este nem telhet el versek nélkül. Annyira ritkán veszünk már könyvet a kezünkbe, hogy úgy döntöttem, nem a neten olvasok a nap tiszteletére, hanem keresek egy verseskötetet. Melyik is legyen? Nézelődtem és akkor kezembe akadt a nemrégiben kapott, igazi papírillatú könyv, amit maga a költő dedikált ezekkel a sorokkal:

„Ajtót kéne nyitni, de

nincs kulcs a zárban.

Lapul a fájdalom kunyhók

ablakában.”

Már ezeken a sorokon hosszan elméláztam (újra), aztán a többi vers is magával ragadott. Hazaszeretet, szerelem, fájdalom, „Lénárdos haiku”, családi kötődés, összetartozás, megannyi motívum, ami felbukkan a könyvben egyetlen közös jellemzővel: mély, őszinte érzelemmel. Kubisch Ildikó így ír erről az előszóban: „Olvassuk a sorokat és bizony, itt-ott elszorul a szív, s kicsordul a könny. A kötet felkavar, majd elcsendesít. Felemel és gondolkodóba ejt.”

Tökéletes olvasmány egy hétköznap estén, amikor is a világ dolgain töprengve erőt meríthetünk Lénárd József költészetéből. Egyszerre felkavart, elcsendesített, felemelt és gondolkodóba ejtett. Köszönöm.

„Vajon marad e fény tegnapból

a mának, hogy meglássam,

koromsötétben is,

hol a virág, s hol a tövis.”

(Lénárd József)

Vissza