barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzolar barzolar barzolar barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani
 Kiszel Kati -
KiszelKati.hu

Bizalom kontra újságírók

Mondhatják rám, hogy naiv vagyok (és mondják is sokan), de én inkább úgy hívom ezt, bizalommal teli. Mindenkiben bízom egészen addig a pillanatig, amíg az ellenkezőjéről meg nem bizonyosodom. Az általánosításoknak, előítéleteknek, prekoncepcióknak se vagyok híve, főleg nem úgy, hogy egy szakmára húzzak rá általánosításokat, ahogyan sokan teszik. Így az újságírókról se hittem el korábban, hogy szándékosan valótlan dolgokat írnának, vagy úgy ollóznának össze riportokat, hogy egészen más legyen az értelme a mondottaknak, mint az a nyilatkozó szándékában állt, vagy direkt azután mutatnák csak meg a cikküket, amikor is az már nem módosítható.

Polgármesterként szembesültem először azzal, hogy általam ki nem mondott mondatok jelentek meg úgy, mint a saját nyilatkozatom. Azt hiszem, ezek után senkit nem lephet meg az az elhatározásom, hogy egyetlen újságírónak sem nyilatkozom szóban, csak írásban. Bármelyik újságírónak szívesen válaszolok rövid időn belül írásban, az írásban feltett kérdéseire. Bárki is azt állítja, hogy nem nyilatkozom, az nem felel meg a valóságnak, az igazság az, hogy csak írásban nyilatkozom.

Felmerül a kérdés, vajon miért nem jó ez egy újságírónak? Miért nem jó, hogy időt és pénzt takaríthat meg azzal, hogy nem kell személyesen felkeresnie? Miért nem jó, hogy konkrét kérdésre, konkrét, átgondolt választ kaphat? Miért nem jó, hogy hitelesen alátámasztható az általa megírt cikk, az általam írásban válaszoltakkal? Kétségtelenül felmerül bennem, ennek egyetlen oka lehet. Nem akarja, hogy bizonyítható legyen, mit is nyilatkoztam, mit is válaszoltam…


„Nem mindenki akarja becsapni az embert. Ez nehezíti a helyzetemet: kitől óvakodjak?” (Bernáth Zoltán)

 

Vissza