barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzolar barzolar barzolar barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani
 Kiszel Kati -
KiszelKati.hu

Mit nekem ötven év

50 év. Fél évszázad… Rémesen hangzik! De már tudom, mégis lehet örülni neki. Egy újabb ok arra, hogy együtt legyen és sokat nevessen a család.

Rég kaptam ennyi kedvességet, ennyi figyelmességet és szeretetet. Köszönöm a családomnak és mindenki másnak, aki felköszöntött akár szóban, írásban, személyesen vagy csak rám gondolva. Mindegyik jólesett.

Mostanában anyukám mondogatja, amit régen nagymamám mondott mindig: egy szempillantás és megint eltelt egy év. Ezen régen jókat mosolyogtam, hiszen nekem egyáltalán nem tűnt ilyen gyorsnak. Most meg? Most már tudom, tényleg így van. Mikor lettem ötven éves? Észre se vettem! Eddigi életem első fele sokkal hosszabbnak tűnt, mint a második. Hogy röppenhet el 25 év ilyen észrevétlenül?! Pedig annyi minden történt, hogy visszanézve felsorolni is nehéz. A leglátványosabb változást persze a gyerekeimen látom. Úgy tűnik, nemrég voltak óvodások, mai napig sztorizunk az ott történtekről. Aztán sok – ma már fölöslegesnek tűnő – aggodalom az iskolás években, felvételik környékén, a nyelvvizsgákon és egyéb megmérettetéseken. Nem is értem már a mai eszemmel látva őket, miért lehetett bárkinek is kétsége, hogy valami ne sikerüljön. Rájuk néz az ember és tudja, minden sikerülni fog, amit csak akarnak. Amit igazán akarnak, amiben hisznek. Azt hiszem, ezért is jó megérni az embernek minél idősebb kort: láthatja a gyerekei hol tartanak, mivé válnak, hogyan élnek, tovább viszik-e, amit otthonról hoztak, fontos-e nekik az az értékrend, amit otthonról kaptak, és lesz-e akiknek mindezt továbbadják?

Jó ötvenévesnek lenni! Ilyen korban tudja már az ember, kik azok, akik igazán szeretik, akikre számíthat, mit jelent a család, mit jelent a stabil háttér és kitől mit várhat, ezért talán kevésbé érik csalódások. Valahogy ilyen korban már sokkal nehezebb kihozni az embert a béketűréséből, hiszen az ötven év alatt annyi mindenen keresztülment, hogy különbséget tud tenni lényeges és lényegtelen között, aggodalomra okot adó és okot nem adó között, megváltoztatható és megváltoztathatatlan között. Ehhez kell a legnagyobb bölcsesség, amit talán csak elegendő korral érhet el az ember. Erre a bölcsességre vágyom leginkább így ötven évesen.

Ahogy Assisi Szent Ferenc imája is mondja:

Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni
.

Uram, tégy engem békéd eszközévé, 
hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek, 
hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak, 
hogy összekössek, ahol széthúzás van, 
hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz, 
hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik, 
hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.

Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem, 
nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak, 
nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek, 
nem arra, hogy szeressenek, hanem hogy én szeressek.

Mert aki így ad, az kapni fog, 
aki elveszíti magát, az talál, 
aki megbocsát, annak megbocsátanak, 
aki meghal, az fölébred az örök életre.
Amen.”

 

Vissza