barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzolar barzolar barzolar barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani
 Kiszel Kati -
KiszelKati.hu

Elköszöntünk…

2015. február 5-én, pénteken délután a Nagykovácsi Temetőben végleg elköszöntünk Dávid Vilmostól, a Kispatak Óvoda munkatársától, akit 54. életévében, váratlanul, munka közben ért a halál.

Szinte hihetetlen, hogy nem jön többet szembe az utcán, nem látom havat lapátolni, avart söprögetni, nem integet messziről mosolyogva és nem szólít az általa kitalált becenéven.

Sokan szerettük őt, én pedig még csodáltam is az ereje miatt. Nem, nem a fizikai erejére gondolok, bár arra is gyakran volt szüksége a munkája során, inkább arra a lelki- és akaraterőre gondolok, amivel képes volt új életet kezdeni, életmódot váltani a családja és munkahelye kedvéért. Kevesen képesek erre… Többek között emiatt is tiszteltem, becsültem őt. És most eltávozott, emléket csak a szívünkben hagyva. Tudjuk jól, „az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szeretünk, azt nem felejtjük el”.

Vili, nyugodj békében. Emlékedet örökké őrizzük.

Vissza