barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzolar barzolar barzolar barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani
 Kiszel Kati -
KiszelKati.hu

A 2016. év küszöbén

Szilvesztert követően az emelkedett hangulat, határtalan vigasság, a mindenütt áradó jókedv után mindenkiben eljön valamiféle késztetés arra, hogy kicsit visszatekintsen, végig gondolja az elmúlt évet és eltervezze az újat. Biztos vagyok benne, hogy mindenki életében voltak szép és derűs történések, ahogyan bizonyára nehezebb és talán szomorú pillanatok is. Nincs ez másképp Nagykovácsi életében se. Voltak nehézségek és voltak örömteli események. Fejlesztettünk, megküzdöttünk, átadtunk, vitatkoztunk, megegyeztünk, pályáztunk, elkezdtünk, továbbvittünk, befejeztünk… Nagykovácsi fejlődik, gyarapodik minden tekintetben.

Jó lenne, ha mind magánemberként mind pedig a közéletben hálásak tudnánk lenni mindazon jóért, ami adatott nekünk és tanulnánk mindabból, ami nem úgy sikerült, ahogy terveztük vagy szerettük volna.  Jó lenne, ha az új, 2016-os év a még erősebb összetartozásról és bölcs fogadalmakról szólna. Jó lenne, ha azt éreznénk, Nagykovácsi lakosai bárhonnan és bármikor is érkeztek hozzánk, közénk tartoznak, közös örömökkel és közös küzdelmekkel, ha a szükség úgy hozza. Jó lenne, ha a sokfelől érkező egyének egy közösséggé tudnának kovácsolódni Nagykovácsi érdekében, egy irányba haladó közösséggé, a fejlődés irányába.

Bízom abban, hogy az új év első napján Nagykovácsiban, a hagyományok szerint mindenki asztalára jutott lencse, pezsgő és malachús, hogy a 2016-os év gazdag, sikeres és boldog lehessen.

Sikeres, egészségben, szeretetben és örömökben gazdag, békés, boldog új évet kívánok mindenkinek!

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.

Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.

Szaporodjon ez az ország
Emberségbe', hitbe', kedvbe',
s ki honnan jött, soha, soha
ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.

Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. -
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’.
(Kányádi Sándor)



Vissza