barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzolar barzolar barzolar barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani
 Kiszel Kati -
KiszelKati.hu

Összefogás napja

November 28-án, szombaton tartotta Nagykovácsi Nagyközség Önkormányzata a hagyományteremtőnek szánt I. Összefogás napját, amelyet a múlt évben zajló jégkár események emlékére rendeztünk meg. A jégkár napjai nemcsak attól voltak különlegesek, hogy az ónos esőtől elzárt településünkön a közműkimaradásoktól múlt századi színvonalon érezhettük magunkat, hanem attól is, hogy ezekben a napokban összefogott ismerős és ismeretlen, hogy segítsen azokon, akiknek erre szüksége volt. Több száz főre tehető azok száma, akiknek segítségével átvészeltük ezeket a napokat, és akik a „kiszabadításunkban” és az azt követő helyreállításokban részt vállaltak. Részben köszönetnek, nagyobb részben pedig közösségépítésnek szánjuk az Összefogás napi rendezvényt. Egy jó alkalomnak arra, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, akik itt élünk egymás mellett, de a hétköznapok szürke forgatagában nincs időnk és alkalmunk megismerkedni és szóba elegyedni. Jó lehetőségnek arra is, hogy összefogással, közösen alkossunk valamit, miközben jól érezzük magunkat együtt és tudjuk, összetartozunk. Idén a közös munka eredménye finom fűszeres kolbász lett, amelyet három csapat különféle ízesítéssel készített el és a Levendula Kertvendéglő csapata sütött ki a helyi lakosok közreműködésével.

A csapatok megérdemlik, hogy felsoroljuk őket, hiszen az ő jóvoltukból születtek a finom összefogásnapi ebédek. Egyik csapat a Német Nemzetiségi Önkormányzat tagjaiból szerveződött, akik a legfrissebbek és legaktívabbak is voltak. Jó volt nézni a közös munkájukat, látszott, hogy összeszokott és hozzáértő társaságról van szó. Elsőként az általuk készített sültkolbászokat kóstolhattuk.

A másik csapat a Készenléti Szolgálat csapata, akikkel szerencsére nem csak baj esetén találkozhatunk, hanem résztvevői minden helyi közösségi megmozdulásnak is. Ők – gondolva az ízlésbeli különbségekre – háromféle ízesítésű kolbászt is készítettek, bizony sokan voltunk, akik a legcsípősebb variáció megkóstolására vártunk. 

A harmadik csapat az Önkormányzat csapata volt, ahol a kolbászkészítés fő mestere maga a jegyző úr volt, aki nagy bölcsességgel tudott válogatni a felé záporozó ízesítési tanácsok között. Az itt készülő kolbászok különlegessége még, hogy a kolbásztöltés feladatának jó részét gyerekek végezték hatalmas lelkesedéssel.

Feltétlenül szólnunk kell még a nyugdíjasok csapatáról, akik kolbász helyett az édesszájúaknak kedveskedtek többféle kaláccsal, amit otthon állítottak össze és a falu kemencéjében sütöttek meg. Bizony itt is sorban állás volt a finomságokért.

Az eszem-iszom után még estére az Összefogás napi kiállítás is megnyitásra került egy különleges ünnepi műsorral, ahol filmvetítés keretében kronológiai sorrendben elevenedtek fel az egy évvel ezelőtti események. Különösen érdekesek voltak számunkra az akkori híradások és riportok, hiszen az áramszünet idején mi magunk azt se tudtuk, milyen hírek keringenek rólunk az országos médiákban. Miközben tettük a dolgunkat, nem is tudtuk, hogy a „világhír kapujában” állt Nagykovácsi. J

A jégbezárt település című kiállítás, amely helyi lakosok fotóiból táplálkozik, egész decemberben megtekinthető az Öregiskolában. A fotókon jól érzékelhető az a kettősség, ami jellemezte akkoriban Nagykovácsit. Egyrészt gyönyörű volt a látvány, amit a természet nyújtott, másrészt viszont félelmetes volt a természet ereje és annak következményei. A természet megmutatta számunkra, hogy gondolja magát bármilyen erősnek is az ember, azért még ő az úr.

„A megpróbáltatásokon keresztülmenni olyan, mint sziklának lenni egy kőcsiszolóban. Ide-oda lökdösnek és felhorzsolnak, de csiszoltabban és értékesebben kerülsz ki onnan, mint amilyen valaha voltál.” (Elisabeth Kübler-Ross)

Vissza