barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzolar barzolar barzolar barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani
 Kiszel Kati -
KiszelKati.hu

A szeretet mécsesei

Sírokra helyezett mécsesek mindenütt. Apró, pici, reszkető lángok a sötétben. Szépek.

Sokan nem szeretik az ünnepnapon való emlékezést, mert azt hiszik, egyetlen napra korlátozódik így a szeretet és a többi 364 napon eszünkbe se jutnak a már nem élő szeretteink.  

Nekem fontos ez a nap. Fontos a sírok végiglátogatása és fontos, hogy gyerekeink is velünk tartsanak.

Gyerekkoromban, amikor kötelességszerűen róttuk a sírok felé vezető utakat a szüleimmel, magam se hittem, hogy egyszer csak mindez ilyen jelentőséget nyer majd. Úgy tűnik, erre meg kell érni. Lányaim pici koruktól kezdve velünk voltak minden temetőlátogatáskor. Ott szaladgáltak, gesztenyét szedtek, virágot locsoltak, mécsest fabrikáltak majd gyújtottak és hallgatták a történeteket a halottakról, milyen is volt, amikor még köztünk éltek. Valahogy ezektől a történetektől köztünk is maradnak kicsit. Egy idő után olyan, mintha mindenki részese lett volna a történetnek, és nem csak anekdotákból ismerné. Ugyanilyen történeteim vannak nekem is nagyszülőkről, dédszülőkről.

Hiszem jó, hogy nem kezeljük tabu témaként a halált, jó, hogy családi ünnepekkor újra és újra előkerülnek a történetek már nem élő családtagokról, barátokról, amiket mi már ezerszer hallottunk, de mindig vannak, akik számára újdonság. Így újra köztünk lesznek szeretteink, velünk nevetnek, velünk örülnek, és jól tudják, valójában a szeretet táplálja a tüzet a szívünkben, nem a sírra helyezett mécsesek.

„A novemberi sírlátogatás sok ember számára puszta konvenció, vasárnapi „program”, mint ahogy az ünnepek tartalma, úgy a gyász tartalma is gyakran formasággá csupaszul. De legalább annyian vannak, akik az egész évben bennük rezgő, szelencébe zárt emlékezést engedik ezekben a napokban fájdalmassá áradni – hogy azután fegyelemmel viselhessék tovább.” (Jókai Anna)

Vissza