barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzolar barzolar barzolar barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani
 Kiszel Kati -
KiszelKati.hu

Vigyázz, mit kívánsz...

Feladtam. Eddig kitartottam. Nem nézek csillaghullást, nem kívánok! Milyen értelmetlen dolog is kívánságok teljesülését várni egy természeti jelenségtől! Aztán ma éjjel kinéztem az ablakon és gyönyörű, csillagfényes égboltot láttam, felhő sehol. Először csak a teraszra álltam ki. Aztán lementem az udvar közepére és egy törölközőre hanyattfeküdtem a fűben. Hihetetlenül megnyugtató látványt nyújtott az ég, körülöttem a sötétség, távolból pedig az éjszaka neszei. És igen, „hullottak a csillagok”! Hirtelen egymás után három, de rövid fénycsóvával. Aztán még és még, néha egész hosszan. Minden alkalommal kívántam. És milyen telhetetlen az ember, vártam, hogy újabb és újabb csillagot lássak "lehullani", hogy újra és újra kívánhassak. Néha már egy-egy repülő fénye láttán is csaknem kívánságot fogalmaztam. Nem csak magamnak, nem csak a családomnak, egész Nagykovácsinak!
Persze nem árulhatom el a kívánságokat, mert csak akkor teljesülnek.
J

„Mindenki várja, hogy sorsa jobbra fordul: de hinni nem ilyen egyszerű. (…) Régebben az emberek könnyű szívvel hittek, igényesen, jókedvűen. A baj az, hogy már egészen okosak, kitanultak, óvatosak és beavatottak vagyunk, és nem merünk kívánni. Ezek a valószínűtlenül oktató erejű esztendők megtanítottak reá, hogy vágyainkban is óvatosak legyünk, mintegy racionalizáltuk ábrándjainkat.” (Márai Sándor)  

Vissza