barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzolar barzolar barzolar barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani barzo mekani
 Kiszel Kati -
KiszelKati.hu

Kitelepítettek emléknapja

Évente nem csak egyetlen napon kellene azokra gondolnunk, akiket 1946-ban kitelepítettek és elszakítottak családjuktól, vagyonuktól akaratuk ellenére.

Eszünkbe kellene, hogy jusson ez a tragédia a hétköznapokon is, amikor mondjuk azon bosszankodunk, hogy megint sokat kell dolgoznunk vagy azon kesergünk, hogy nem lehet nagyobb házunk vagy éppen egy újabb vagyontárgyunk. Ilyenkor kellene rájuk gondolnunk, és hálásnak lennünk azért, amink van és azért, hogy ez ma már újra nem eshet meg soha senkivel.

Csodálom ezeket az embereket, csodálom azt, amilyen szeretettel és barátsággal tudnak a történtek ellenére felénk fordulni, és legfőképpen csodálom őket azért, amiért meg tudtak bocsátani.

Sokan mondják, milyen jó soruk is van a kitelepített családoknak, hiszen sikeres emberek lettek. Igen, ez így igaz. Nem is lehetett másképp, hiszen a svábok mindig is szorgalmas, nagy munkabírású, dolgos emberek voltak, akiknek munkája nyomán eredmény és siker született. Ugyanakkor azt gondolom, nincs az a siker, nincs az a gazdagság és vagyon, ami kárpótolhatna egy embert a szülőháza és a szülőhazája kényszerű elhagyásáért…

A jóisten legyen velük és mindnyájunkkal!

„Az ember a szíve mélyén örökké oda való, ahol született.” (Tamási Áron)

Vissza